A sötétség pokoli ivadéka ez, kit, ha megpillantasz, ne gondolkozz; fuss, amíg lábad bírja. Se fal, se föld, se erdő nem rejt előle. Ez a démon nem kegyelmez, mert ő maga a halál.

                                                                                                                                       Kro’nal

  Gherot még tizenéves volt, mikor Ezüstkarmú Kro’nal először mesélt neki Arnoria történelméből. Imádta a régi lovagokról, és a sárkánylovagrendről szóló históriákat, ám mikor meghallotta a sötétlelkek történeteit, mindig a hideg futkosott a hátán.

Garnalion komor és kietlen pusztáin rengeteg mély, izzó hasadék található, melyeket Gor’nalaos gyűlölete tüzel. Ezekből a hasadékokból kelnek ki a mügronok, a sötétsárkány elit katonái. Mivel rengeteg energiáját emészti fel Gor’nalaosnak egy ilyen lénymegidézése, viszonylag kevesen vannak. Ám létszámukat brutalitással, vérszomjjal, hihetetlen erejükkel és némi intelligenciával kompenzálják. Képesek kisebb csapatok vezetésére, illetve testőri szerepekre is.

Külsőre humanoid felépítésűek, ám leginkább a sárkányokkal vannak egy súlycsoportban. Robusztusosak, rendkívül erős testfelépítésűek. Vértezettük kevés, vagy egyáltalán nincsen. Általában egy kettősfejű, óriási csatabárddal indulnak harcba, de puszta kézzel is felveszik a harcot Dra’karioth gyermekeivel. Számtalan leírásban olvasható, hogy legalább két sárkány kellett egy Mügron legyőzéséhez, mint ahogy a kiválasztottak csatája a Farkas –tónál is ezt jól példázza.

Gor’nalaos azért teremtette meg ezeket a lényeket, hogy egyenlő esélyekkel szálljon szembe a sárkányokkal. Ezüstkarmú Kro’nal jó néhány csatában harcolt ezek a szörnyek ellen, és minden egyes összecsapásban megannyi sebet szerzett tőlük. A leghatásosabb fegyver ellenük a „tiszta” penge, melyet Dra’karioth szelleme itatott át. Ilyenre csak egy rovátkoló mester, illetve egy dragidi pap képes.

Részlet Kro’nal „Nyugatért!” csatájából:

Az öt rhigon harcoson pillanatok alatt verekedtem át magam, de mire odaértem, Kar’lak holtan esett össze. A mesterem, a példaképem, korunk leghatalmasabb sárkánya elesett. Nem hittem a szememnek és csak némán álltam egy karnyújtásnyira tőle. A csatatér elhomályosodott, az idő megállt néhány pillanatra, de nem engedhettem az érzelmeknek. Nem akartam elmerülni az emlékek örvénylő forgatagában, melyek szüntelenül akartak feltörni. Egy mészárlás kellős közepén álltam, és ellenfelem fegyverét lóbálgatva készült rám támadni. Rá koncentráltam, és a bosszúra. Elszántságomat a bátorság váltotta fel, és már az sem érdekelt, hogy egy mügronal állok szemben. Sok bajtársam vére tapadt a pengéjére, és most mindegyikükért megfizet…